Talán nem járunk túl messze az igazságtól, ha a keresztre feszítést minden halálnemek közül a legbarbárabb kivégzési módnak tekintjük. Kicsit kutakodva a témában, talán az ókori perzsákig kellene visszamenni az időben, hogy utalást találjunk erre a kivégzési módra.

Az egyik ókori hatalmasság, Artaxerxész szánta ezt a kivégzési módot egyik legyőzött, atarneai, fejedelmi ellenfelének. De ha minden igaz, az ókori egyiptomi történelem sem mentes hasonló kegyetlenkedésektől. A krónikák szerint még az a különleges eset is megtörtént, hogy egy egész fáraói háremet feszítsenek keresztre, akkor, amikor gyönyöreiknek élvezője, IV. Ptolemaiosz elhalálozott, nem is a legtermészetesebb módon...

Hiába, az élet már csak ilyen, hatalmasok kegyencének lenni nemtől és státusztól függetlenül nem mindig életbiztosítás. De, Isten úgymond kiválasztott népénél sem volt teljesen ismeretlen ez a módi!

Tudunk, megint csak a történelmi könyvekből egy Jamaiosz nevű fejedelemről, aki úri jókedvében, no meg kicsit példát statuálva is az alattvalói mihez tartásból, 800 zsidó farizeust küldött a halálba ezzel a kivégzési móddal. De igazi, nagyüzemi szintre mégiscsak a rómaiak vitték a keresztre feszítést! Titus Vespasiánus császársága alatt volt rá eset, hogy Jeruzsálem környékén már nem volt sem hely, sem elegendő faanyag a keresztre feszítéseknek...

És nagyjából abban a korban, mintegy a Spartacus-féle felkelés (vagy rabszolgalázadás) záróakkordjaként a Rómába vezető híres Via - Appiának mondott út mentén 6.000, magát megadó felkelőnek Spartacussal együtt, az út mentén ácsoltak keresztet, belegondolni is szörnyű!

A leghíresebb, és egyben az emberiségre legnagyobb hatást tevő kereszthalál mégiscsak egyetlen ember nevéhez köthető. Egy, magát názáretinek is mondó Jézus Krisztus volt az elszenvedője annak a kereszthalálnak, akit két elvetemült gonosztevő közé feszítettek keresztre, némi, közvetett főpapi segédlettel, szintén elrettentésül...

Amúgy szólnak krónikák és feljegyzések a távoli Japánból és máshonnan is, ami igazolja azt a tézist, hogy az ember, amikor ki akarja élni gyilkosan szadista hajlamait, akkor nem ismer sem időbeni, sem földrajzi korlátokat. Még szakirodalma is van a keresztre feszítéseknek!

Via-Appia

Ebben böngészve, - általában formájuk szerint- az ember talál egyiptomi Antal-keresztet, X - alakú András-keresztet, de találunk háromágú Y- formájút is. És persze a legismertebbet, a római, vagy latin-keresztnek is mondott Krisztus-keresztet, amin a már említett Jézus Krisztus is kilehelte a lelkét. Pedig ő nem volt sem bűnöző, sem valamilyen hatalomnak a várományosa, ...nem volt csak egy szeretetet és békességet hirdető és tanító ember, ebbe az örökké békétlenkedő világba, hogy a Teremtés Koronája próbáljon meg más elvek, és más felfogás mentén élni...

A témánál maradva, annyit talán még elmondunk, hogy mind között a rómaiak voltak a legkegyetlenebbek a kereszten való kivégzésben, amelynek a módozataitól inkább megkímélnénk az Olvasót...

A kereszteket...már rajtuk a kezüknél, lábuknál felszegezett halálraítélttel általában a települések határában, az oda vezető utak mellett állították fel, jól látható helyen.... Hogy a ruháitól megfosztott, és keresztre feszített embernek milyen kínokat kellett elszenvednie addig, amíg végül is kilehelte a lelkét, arra csak következtetni lehet...ezeknek a leírását is mellőznénk. Valójában mai napig vita tárgyát képezi, hogy végül mi volt, az olykor több napos szenvedés után a halál valódi oka: fulladás, a keringés összeomlása, folyadék - és vérveszteség, sokk, vagy mindezeknek az összessége, amihez még a keresztre feszítés előtti borzalmas ütlegelés is társult.

Poncius Pilátus mossa kezeit

Általában bevett szokás volt a halottat nem kiadni hozzátartozóknak, ismerősnek, ennek a szokásjognak is meg volt a maga, lélektani hatása... A Jézus Krisztus esetében tett engedmény, hogy a holttest lekerülhessen a keresztről és eltemethető legyen, talán a római helytartó, Poncius Pilátus úgynevezett emberiességének köszönhető...talán!?

Aki, ha az Írás szavát vesszük alapul, nem volt meggyőződve Jézus bűnösségéről, de a felbujtók által keltett tömegpszichózisnak végül is engedett.

Azóta eltelt majdnem kétezer év, és az,,EMBER”... gyarapodott tudásban és mindenféle ismeretekben, anélkül, hogy negatív hajlamai változtak volna... Embertársainak, ellenlábasának a megsemmisítésére, kiirtására kitalált mindenféle más módozatot, amelyeknek a jogosságára annak rendre, módja szerint mindig legyártja a megfelelő teóriát is.

Kötött ló farkához, felnégyelt, tört kerékbe és állított máglyára hívőt, és hitetlennek kikiáltottat, bűnöst és bűntelent, ítélt lassú éhhalálra népeket vagy egyes embert.... századokon át. A kései krónikásnak már csak egy kínzó kérdés marad: vajon mindezekkel el kell - e majd számolni valakiknek, valakinek ...valahol......?