Amolyan mezei krónikási minőségemben - most már leginkább csak írásban -, magam is szaporítom ezeknek a számát (mert ezekből sohasem elég) úgy, ahogy szerény lehetőségeim megengedik.
Az 1848/49 - es szabadságharcunk irodalma, bár jelentős, sajnos egyre inkább ott porosodik a könyvtárak, vagy az irattárak polcain, már ahol van ilyen intézmény...tudom mit beszélek...megtapasztaltam. Az 1848-1849 - A forradalom és szabadságharc képes története című könyvet ajánlanám azoknak, akiket a képi világ jobban megfog.
Visszatekintve az időben úgy 170 évnyit, -1848 végére - bizony elmondható, hogy akkoriban (sem) állt túl jól a szénánk.
Emlékeztetőmet talán Windisch-Grötz, - akkori császári főparancsnok - tábornagy novemberi kiáltványával kezdeném, aki a bécsi kétfejű sas zászlaja alá való visszatérésre utasít vagy hív vissza minden, a magyar forradalmi seregben szolgáló volt császári tisztet, haditörvényszéket helyezve kilátásba az ellenszegülőknek. Ez ismereteim szerint valamiféle fordulópont volt, vagy lett igen sok hivatásos katona életében, akár ide, akár oda...
A hírek azokból a hetekből vegyesek, amelyeknek az okait keresni, netán véleményt mondani, több idő és több átolvasott írott munka kellene.
