Felvételek tanúskodnak, nemrég láttam néhány képet,

Hová jut a környezetünk, ha elvétjük a mértéket.

Legyen szó az óceánról, avagy mivé lesz az erdő,

Melyet ész nélkül kivágunk, s a helyén már semmi sem nő!?

Autógumik százezrei hevernek a tenger mélyén.

Nem is nehéz kitalálni, milyen a víz a környékén...

Elkerüli mindenféle lakója az óceánnak,

Savas - lúgos élőhelyre, bizonyosan ők sem vágynak...

Másik képen tarolt erdő, százéves fák voltak hajdan!

Néma csonkok tanúsítják: az emberrel...tényleg baj van!

Nem érdekli csak a HASZON, s mindegy, mennyi lesz az ára,

Legyen bárhol eme földön, láncfűrész vár minden fára...

Újabb képen ugyanez van, csak ott éppen tűzzel irtják

...azt az erdőt, mely tüdőnk is, sz’ az oxigént nekünk ontják!

Magamfajta laikusként néha bizony nem is értem,

Légszennyezés-témakörben hol a határ? Kitől kérdjem?

Szörfözésnek hódolgató embertársunk tanúsítja...

...mit sodornak a hullámok a part felől, s aztán vissza...

Az emberben sír a lélek, látva azt, hogy pusztul minden,

S a búvárok tanúsítják: ugyanez van mélyebb szinten!

Bálna farkán kötéldarab, jó szorosan hurkolódva,

Ki tudja, hogy hol került rá, s szabadulni van - e módja?

Lehetőség.....segíteni....szinte nullával egyenlő...

Partra húzni...mintegy...hajót? Szárazdokkba...nem vihető..!

Nagyobb patak, vagy kanális...szeli át az egyik várost

A felszínén úszó szemét, lehangoló, amit látsz ott.

És ez így megy majd’mindenhol, magam láttam, nem is egyszer

Hullámain patak, folyó, szemetünkből mennyit hord el.

Döglött halak tonnaszámra, még egy képen bemutatva...

Vizeinket csak mérgezzük, s pusztulás vár a halakra,

Folyók...tavak...tiszta vízzel, miből szinte inni tudtál?

Nem tudom ha van még ilyen! Legjobb példa rá a Bajkál...

Egy magányos jegesmedve...darab jégen, szintén kórkép!

Élettere egyre szűkül, s maholnap már alig lesz jég,

...ahol eddig évmilliók teremtettek fagyos tájat,

Ott az ember, s életmódja, teremt ártó praktikákat.

Egyik képen egy kisfiú fürdőzik a szennyes árban.

Másutt több száz kőolajkút teszi dolgát egyfolytában.

S ameddig a szemünk ellát, nincs egy szál fű, vagy növényzet!

Holdbéli táj...s hosszú távon...megmutat egy jövőképet...

Végezetül még egy fénykép, ismét szemét, s gyárkémények,

...ontnak füstöt éjjel - nappal, s víz, föld, s a lég csupa méreg!

És egy város, többmilliós...ahol fákat nem ültetnek...

Abban élni....... milyen érzés az ott lakó embereknek?

................. ........... ............

Élesd, 2018. 3. 02. kocsordi Nagy Béla. (közlési jog fenntartva!)