Szülőföldem e szép határa hatalmas síkságon fekszik, dolgos, szorgalmas emberek lakják. Az élet generációkat sodort itt össze, ahol a szomszédot tisztelték, becsülték, még akkor is, ha nem beszélték ugyanazt a nyelvet. A sok nemzetiség békességben élt, ezen a tájon.
Vajdaság a szerb Vojvodina szóból ered. Teljes nevén: Vajdaság Autonóm Tartomány. Szerbia Autonóm tartománya az ország északi részén helyezkedik el, határos Magyarországgal. Keleten Románia, nyugaton Horvátország, délen Bosznia-Hercegovina, valamint Szerbia határolja.
A tartomány etnikailag különösen sokszínű. A 2011-es lakossági összeírás mutatója szerint, közel 30 különböző etnikai csoport teszi ki lakosságának jelentős részét. Ennek tükrében 6 hivatalos nyelve van: szerb, magyar, szlovák, horvát, román, ruszin.
Vojvodina - Vajdaság Autonóm Tartomány
A legtöbb magyar (mintegy 61%) Vajdaság északi részén 8 községben él. Abszolút többségben: Magyarkanizsa (85,13%), Zenta (78-9,09%), Ada (75,03%), Topolya (57,94%), és Kishegyes (53,91%) községben élnek. Relatív többséget Csóka (49,66%), Óbecse (46,34%), és Szabadka (35,65%) községben alkotnak. Jelentős számban élnek még Törökkanizsán (28,54%). Temerin (26,37%), Szenttamás (20,75/), Begaszentgyörgy (20,01%), Törökbecse (18,05%), és Magyarcsernye (17,70%) községben.
Földrajzi fekvését tekintve az ország éléskamrájaként emlegetett régióban kiemelkedik a mezőgazdaság, de az ipara sem (volt) elhanyagolható, mert az is a mezőgazdaságra épült. A Duna, a Tisza és a Száva három földrajzi egységre osztja.
Tájegységei: Bácska és Nyugat–Bánság a folyók által feltöltött homokos síkság, a magyar Alföld folytatása. Kárpát-medence nagy folyói itt folynak össze. Szerémségben a Tarcal-hegység, vagyis Fruška- Gora, amely keletre téríti a Dunát. A Bánságban van a tartomány legmagasabb pontja, a Kudrici-tető (641 m), amely a romániai Krassó-Szörény-Érchegységhez kapcsolható Verseci-hegység csúcsa.
Tarcal-hegység, vagyis Fruška - Gora, előtérben az áldó Krisztus szoborral
Bácska sík vidék az Alföld déli irányú folytatása, imitt-amott dombos területekkel. Ezt nevezik Telecskai domboknak. Nagy részén igen jó minőségű szántóföldek húzódnak, úgymond; feketeföld, amelyre a „földeklelke“ megnevezés is kering. Nyugatról és délről a Duna, keletről a Tisza határolja, mint természetes határvonal. Északi részének középkori elnevezése Bodrog volt, a déli részének pedig Bácska. Innen ered a Bács-Bodrog vármegye név. Az idők folyamán eltünt a Bodrog megnevezés és kialakult a mai értelembe vett Bácska határvonal.
A Bánság nagyobb része a Temesköz, amelynek nagy része Románia, az Alföldhöz tartozó sík vidék, délkeleti részét a Bánsági-hegyvidék foglalja el (Románia). A szikes talaj kitűnő az állattenyésztésre és a gyógynövénytermesztésre.
Szerémség erdőkkel borított hegyes-dombos terület. Ezen a vidéken termelték Mátyás király kedvenc italát a tarcali bort.
Történelmi áttekintés
A török megszállás (1526-1699) alatt a mai Vajdaság jobbára elnéptelenedett. A karlócai béke után, az osztrák hatalom tervszerűen telepítette be a lakosságot: délről szerbeket, akik határőr szolgálatukért földet kaptak, nyugatról németeket, északról és keletről magyarokat, de érkeztek szlovákok, kárpátaljáról ukránok meg ruszinok, voltak kik a cseh katolikus üldözés elől menekülve, mások a fejlődésnek induló vidéken kenyérkeresés céljából.
A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán – ma Szerbia, Vajdaság –. A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, amely a törökök vereségével zárult. Aláírók: az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel–litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát.
A litván-lengyel Podólia Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek el kellett hagyni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát a Velencei Köztársaság kebelezte be. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására.A béke, illetve a fegyverszünet 25 évre köttetett.
Karlóca látkép
A pesti szerbek 1848 március 17-19. között gyűlést tartottak, ahol a magyar forradalmat éltető kiáltványt fogadták el, maguknak pedig szabad nyelvhasználat megyei szinten, nemzetként való elismerést. Ezt sz elismerést a politikai hatalom és Kossuth már hajlandó lett volna biztosítani, de az 1790 óta igényelt területi autonómiát, a Horvátország–Szlavóniával szövetséges Vajdaságot nem.
A következő, április 14-ki karlócai szerb gyűlésen határozatban követelték a független Szerb Vajdaság létrehozását Bácska, Bánát, és Baranya területén. A gyűlés után állandósultak a zavargások a Délvidéken, a helyzet stabilizálására a Batthyányi-kormány teljhatalmú kormánybiztost küldött, aki statáriumot vezetett be, de hatalma nem terjedt ki a horvát báni igazgatás alatt álló területekre.
Karlócán május 15-én újabb szerb nemzeti gyűlés kiáltotta ki a független Vajdaságot. Megalakult a szerb nemzet főbizottságát, amely Vajdaság kormányaként működött. A délvidéki szerb felkelés során, 1848 nyarán a magyarországi szerbek megkísérelték kiharcolni önállóságukat. A határt már nem őrizték így akadálytalanul áramlottak be Szerbiából az önkéntesek csapatai, ellenségeskedést szítva a békés területeken támadták a magyar és román népet.
A szerb Vajdaság kikiáltása (forrás: wikipedia)
Június 12-én a péterváradi helyőrség rárontott a karlócai szerb táborra, de a támadást visszaverték. Másnap a szerb főodbor (főbizottság) hadba hívta a Magyar Királyság ellen minden szerb férfit. A lappangó ellenségeskedés nyílt háborúba csapott át. A nyár végére rendkívüli kegyetlenkedésekbe torkolló harc vette kezdetét. Ez a felkelés komoly magyar haderőt kötött le, és a magyar szabadságharc végső kudarcához is hozzájárult. Pancsova körül novemberre újabb szerb védvonal épült ki, amit a magyar csapatok az év végére felszámoltak, és 1849. januárra közel jutottak a szerb felkelők legyőzéséhez. A térségben a szerb csapatok újra megerősödéséhez hozzájárult a nyugatról betörő császári csapatok megállítására kivont magyar haderő lényeges csökkentése. Szerb csapatok február 11-én már Szegedet ágyúzták, ám onnan visszaverték őket.
Március 15-én újabb támadás indult és június végére a magyarok megtisztították a császáriaktól és a szerb felkelőktől a Délvidéket. Ekkor béketárgyalások indultak, amelyek a területi autonómia körül kialakult egyet nem értés miatt ismét eredménytelenül végződtek. Júliusban császári erősítés érkezett, és a magyar csapatok visszavonultak. A térségből 1849 júliusában ismét kiszorították a császári erőket, ám augusztus 13-án Világosnál a magyar haderő letette a fegyvert, és a szabadságharc ezzel véget ért.
Szerém vármegye székhelye, Vukovár
A szerbek a háború után csalódtak, mert Bécs nem az elvárásaik szerint hozta létre 1849. november 18-án a Szerb Vajdaság és Temesi bánság tartományt. Ez is csak 1860-ig létezett, ekkor Ferenc József kiadta az Októberi Diplomáth[1], amely visszaállította a hagyományos rendi közigazgatást.
Az Októberi Diploma a Habsburg Birodalom uralma alá tartozó országok életének alkotmányos alapokra való helyezését célozta. Magyarországnak Ausztriába történő beolvasztását fenntartotta és így a birodalom ügyeit a Birodalmi Tanács hatáskörébe utalta, melyet a tartományi gyűléseknek kellett megválasztaniuk. Néhány országok számára széles körű autonómiát helyezett kilátásba és Magyarországon is visszaállította az alkotmányt, a Magyar Kancelláriát és a helytartó tanácsot. A hadügy és a külügy azonban az uralkodó kezében maradt. Az oktatás nyelve a magyar lett. A Magyar Országgyűlés, a birodalmi tanács intézményét, mint a magyar állam szuverenitását csorbító tényezőt, 1861-ben elutasította.
Szerb Vajdaság, Temesi Bánság
A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság létrehozása Magyarország egyéb közigazgatási átszervezései mellett, az ország elnémetesítését, illetve más, nem magyar nemzetiségek betelepítésével a magyar nép tervszerű csökkentését célozta.
Fentebb már esett szó a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság megalapításáról a Szerb Vajdaság utódjáról. A szerbek nem voltak elégedettek az új vajdasággal, mivel bár nagy kiterjedésű volt, etnikailag vegyes: román, német, magyar, horvát nemzetiségű bánsági és szlavón területeket foglalt magába. Kizárt egyes szerb többségű területeket a Szerémségben, főleg a határőrvidéken, amiket az önjelölt Szerb vajdaság tervezet magában foglalt.
A közigazgatási egységet a császár 1860. december 27.-i pátensével szüntette meg, és sorolta be a magyar polgári közigazgatás rendszerébe, területén újralapítva Bács – Bodrog, Torontál, Krassó, és Temes vármegyéket.
Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés után folyamatossá vált a magyarság beköltözése a Bánságba. Különösen azt követően, hogy 1873-ban a bécsi udvar megszüntette a határőrvidéket. A Bánság ekkor a történeti Magyarország telepítési akcióinak csaknem kizárólagos színterévé vált.
Vajdák: Ferenc József (1849-1916) felvette a Nagy Vajda címet, és bár 1860-ban a Vajdaság megszűnt, haláláig viselte. Tőle örökölte meg IV. Károly (1916-1918).
Kormányzók: Ferdinand Mayerhofer, (1849-1851), Johann Coronini-Cronberg, (1851-1859), Josip Šokčević, (1859-1860), Karl Bigot de Saint-Quentin, (1860)
(Folytatás: A 19. század. Szerb–Horvát–Szlovén királyság)
Kovács Mária
[1] A „birodalom államjogi rendezésére” I. Ferenc József által 1860. október 20-án kiadott császári-királyi rendelet elnevezése.
