Történelmi forgácsok

Történelmi forgácsok

Amit nem biztos, hogy tudtál 1848 novemberéről

2018. január 18. - kocsordi Nagy Béla

Amolyan mezei krónikási minőségemben - most már leginkább csak írásban -, magam is szaporítom ezeknek a számát (mert ezekből sohasem elég) úgy, ahogy szerény lehetőségeim megengedik.

Az 1848/49 - es szabadságharcunk irodalma, bár jelentős, sajnos egyre inkább ott porosodik a könyvtárak, vagy az irattárak polcain, már ahol van ilyen intézmény...tudom mit beszélek...megtapasztaltam. Az 1848-1849 - A forradalom és szabadságharc képes története című könyvet ajánlanám azoknak, akiket a képi világ jobban megfog.

Visszatekintve az időben úgy 170 évnyit, -1848 végére - bizony elmondható, hogy akkoriban (sem) állt túl jól a szénánk.

Emlékeztetőmet talán Windisch-Grötz, - akkori császári főparancsnok - tábornagy novemberi kiáltványával kezdeném, aki a bécsi kétfejű sas zászlaja alá való visszatérésre utasít vagy hív vissza minden, a magyar forradalmi seregben szolgáló volt császári tisztet, haditörvényszéket helyezve kilátásba az  ellenszegülőknek. Ez ismereteim szerint valamiféle fordulópont volt, vagy lett igen sok hivatásos katona életében, akár ide, akár oda...

gotz_christian_1783-1849_4.jpg

A hírek azokból a hetekből vegyesek, amelyeknek az okait keresni, netán véleményt mondani, több idő és több  átolvasott írott munka kellene.

A császári csapatok megszállják a Mura-közt, kiújulnak a horvát-magyar, a román - magyar, valamint  a szerb - magyar ellentétek.

Erdélyben egyre több fegyver jut a felbujtatott, felkelő románok kezébe. A magyarországi hadszíntereken se rózsás a helyzet. 

Bár Kossuth toborzó útjai, és a kibocsájtott rendeletek meghozták a várt létszámot mint hadra fogható emberanyag, a  sereg felállítása, kiképzése, ellátása, egyszóval a  hadrafoghatóság nem volt problémamentes.

A gyakori katonai vezetőváltások, személyi súrlódások, nem ritkán rivalizálások, árulások is megteszik a hatásukat, ember legyen a talpán, aki mindenkinek megadhatná azt  amire igénye volt...

V. Ferdinánd császár és király is bekeményít, vélhetőleg az udvari kamarilla nyomására. Erdélyt illetően teljhatalmat ad a Főkormányszéknek és kedvenc katonájának, Karl Urbán alezredesnek (napok kérdése csupán, és soron kívül már  ezredessé lépteti elő uralkodásának utolsó napján), aki csapataival be is vonul Kolozsvárra...érdekes megtudni ám azt is, ki az őt  behívó magyar főnemes..!?

A fegyverek külföldről való beszerzése is akadozik, ennek hatására is születik a döntés: az önálló, hazai fegyvergyártás feltételeinek a megteremtése és a gyártás minél hamarabbi beindítása.

Megítélésem szerint igen nagy mulasztás lenne NEM megemlíteni Rombauer Tivadart és Láhner Györgyöt, elévülhetetlen érdemeik voltak ezen a téren, az más kérdés, hogy őket (és másokat) emlegetjük - e, és ha igen elégszer - e? 

De színre lépett egy, akkor persze még majdnem ismeretlen székely ezermester, (obsitolt tüzér amúgy) Gábor Áron is, aki rövid idő alatt majd' 70 ágyút önt a magyar szabadságharcnak.

A sors  úgy akarta, hogy abból a 70-ből egyetlen egy megmaradjon nekünk, az utókornak. A Székely Nemzeti Múzeumban Sepsiszentgyörgyön érdemes megnézni, amíg el nem viszik megint valahová.

 cikkek_36248.JPG

'48 novemberéből még említésre méltó adalék: Josip Rajacic, a magyar forradalmi kormány támogatásával - ajánlásával lett szerb pátriárka, aki elvet, megtagad mindenféle magyar béke vagy fegyverszüneti tárgyalást, pedig jól jönne ám ott is egy kis fegyvernyugvás! Szerepéről a délvidéki vérengzésekben talán érdemes lenne többet olvasni is, tudni is.

Van ám jó hír is '48 novemberéből!

Guyon Richárd alezredes (ő is ezredes, majd tábornok lesz rövid időn belül) frontszakaszán Bécs felől átjön egy idegen, kis termetű, igénytelen külsejű ember, Kossuth Lajoshoz szeretne eljutni. Ő nem más, mint Jozef Zachariasz Bem, a mi későbbi Bem apónk.

Jó katona és jellemes ember volt Osztrolenka véres csillaga, ahogy Petőfi Sándor, Az Erdélyi hadsereg című versében is nevezte Bem tábornokot, aki amúgy talán a legjobb tüzér Európában akkoriban, hátha  ezen a néven többen ismerik. Mellesleg az ő életútja sem mindennapi történet.

Hogyan és miként veszi át az erdélyi hadszíntér főparancsnoki tisztét Szatmárnémetiben hajnali ötkor, azt megint csak Teleki Sándor, akkori kővári főkapitány és kormánybiztos írja le a legélethűbben, annak a történetnek is érdemes lenne utánanézni.

Annyit elárulhatok, hogy Teleki, mint civilből vedlett szabadságharcos, lesz az egyik legrátermettebb katonája a vén polyáknak a dicsőséges erdélyi hadjárat alatt, mint a  sereg ellátásáért felelős intendáns az ezredességig haladva a ranglétrán...talán nem is érdemtelenül... ( "ott, Szatmáron jegyeztem el magamat igazából a szabadságharccal és Bem tábornokkal és érdemeltem ki a későbbi kötelet"...írja valahol Teleki...)

teleki_sandor.jpg

És ha már belekóstolt a katonaéletbe, hát akkor majd folytatja is, ...majdnem 10 év számkivetettség után, Giuseppe Garibaldival, mint  colonello Teleki...de  ez már egy másik történet.

1849 december második napja új uralkodó színre lépését hozza el Ausztriának is, meg hát nekünk is...sajnos!

Akkorára az események már olyan fordulatokat vettek, hogy a ki és megegyezésre, sem  Béccsel, sem az úgynevezett együtt élő nemzetiségiekkel esély már nemigen maradt.

Erdélyben a románok, és a szászok, délen a szerbek és a horvátok, északon a szlovákok fordultak szembe a Kossuth nevével fémjelzett magyar vezetéssel, aminek fájó kihatásai, lássuk be máig megmaradtak.

Megelőzhetőek lettek, lehettek volna-e ezek a nemzetiségi forrongások, amelyek aztán átcsaptak nem ritkán igen durva kegyetlenkedésekbe Enyeden és másutt? Hát ember legyen a talpán, aki erre jó választ tud  adni! Egy valami bizonyos!

jozef_bem_111.JPG

Bem tábornok szinte az  egyetlen, aki ezt a kérdést helyén akarta kezelni. Már főparancsnoki működésének a legelején átlátta a valós helyzetet az erdélyi viszonyokat illetően, és határozott elképzelései is voltak az alapvetően szükséges intézkedések megtételéről. Nem rajta múlott, hogy ezek úgymond…elmaradtak. Ő csak katona volt, de a legjobbak közül.

Kossuthnak tett ígéretéhez híven, 1848 karácsonyára visszafoglalta Kolozsvárt, és elkezdődött egy olyan eredményes hadjárat az erdélyi hadszíntéren, aminek a végén számba vehető császári haderő csak a  gyulafehérvári és az  aradi várban volt.

Lehetett volna esetleg másként is? Ki tudja..!? (a következő hetekben visszatérünk ezekre a kérdésekre is).  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelmi-forgacsok.blog.hu/api/trackback/id/tr6813586361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algkalv 2018.02.20. 10:14:16

Szerintem keverednek dolgok a cikkben, például a kép Christian Götz tábornokot ábrázolja hu.wikipedia.org/wiki/Christian_G%C3%B6tz, Windisch-Graetz neve helytelenül szerepel.
süti beállítások módosítása